|
2017-12-14 12:15:48, csütörtök
|
| |
| |
SOPRON, A HŰSÉG VÁROSA
Sopron A HŰSÉG VÁROSA - december 14. a Hűség Napja
1921. december 14-16-án, 89 évvel ezelőtt Sopronban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött és ezzel kiérdemelték "a leghűségesebb város" címét. A kormány 2001-es rendelete alapján A HŰSÉG NAPJÁvá nyilvánította december 14-ét!
1921. december 14-én vette kezdetét az - összesen három napig tartó - soproni népszavazás, mely során a nyugat-magyarországi város és a környező 8 falu lakosságának döntő többsége Magyarország fennhatóságát választotta Ausztriáéval szemben.
Jóllehet, a kortársakat - és a történelem iránt érdeklődőket - értetlenséggel töltötte - és tölti - el az a tény, hogy az 1919. szeptember 10-i saint-germaini békeszerződés még az első világháborúban vesztes oldalon harcoló Ausztriának is jelentős területeket juttatott Magyarország kárára, az antant hatalmak döntésére viszonylag könnyű racionális magyarázatot találni. A szóban forgó földsávra, mely Vas, Sopron, illetőleg Moson vármegyék nyugati határterületeit foglalta magában, és később Burgenland néven szerveződött osztrák tartománnyá, az 1918. november 12-én megszülető köztársaság már igen hamar kinyilvánította igényét.
Bécs főként etnikai érvekkel igyekezett alátámasztani követelését, de a párizsi békekonferencia tagjainak az ún. ,,szláv korridor" - tehát a közös csehszlovák-délszláv határvonal terve - iránt érzett ellenszenve, illetőleg az Anschlusstól való félelme szintén az osztrák félnek kedvezett. E fenyegetések közül az utóbbi igencsak valósnak tűnt, hiszen a kisállammá lefokozott Ausztria szemmel látható életképtelensége arra ösztönözte nyugati szomszédunk közvéleményét, hogy a nagynémet egységben fedezze fel gondjai megoldását. Az Anschluss-hangulat csillapítása érdekében az antant hatalmak végül Bécs javára döntöttek, és a saint-germaini, majd a Magyarországgal kötött trianoni békeszerződésben - akkor még Sopronnal együtt - Ausztriának ítélték oda a mai Burgenlandot.
Látszólag tehát Sopron, Felsőőr, vagy Kismarton ugyanúgy elveszett, mint korábban Kolozsvár, Kassa, vagy Pozsony városa, ám egy jelentős eltérés mégis akadt: a szerződéskötés pillanatában a nyugat-magyarországi területek a Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alatt álltak, így Budapestnek lehetősége nyílt a kiürítés elodázására, amit a Bethlen-kormány végül a - Baranyában és Bácsban állomásozó - délszláv csapatok kivonásától tett függővé. Miután erre csupán 1921 nyarán került sor, hosszú ideig Nyugat-Magyarország státusa is bizonytalan maradt, ami kiváló lehetőséget biztosított az 1918-19 során szerveződő katonai különítmények - például a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette Rongyos Gárda - számára a továbbélésre. E szervezetek körül a konszolidációra vágyó országban lassan elfogyott a levegő, így ,,működésük" területét a nyugati határszélre tették át, ahol - számottevő osztrák haderő hiányában - még esély nyílhatott a trianoni döntés megváltoztatására.
A közelgő vihart már a Francia Kiss Mihály vezette 1921. júliusi akció előrejelezte, mely során a Rongyos Gárda különítményesei kifosztották a fölöstömi katonai raktárt, és sikeresen felfegyverezték magukat. A mélyben gyűlő feszültség egy hónappal később tört a felszínre, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság teljesítette a Bethlen-kormány által szabott feltételeket, és az antant hatalmak felszólították Magyarországot az Ausztriának ítélt területek átadására. A Nemzeti Hadsereg a nyár végére ki is ürítette Burgenland túlnyomó részét, augusztus 28-án azonban Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy és gróf Sigray Antal kormánybiztos megtagadta Sopron és a környező falvak - az ún. ,,B zóna" - osztrák kézre bocsátását, a Francia Kiss Mihály vezette felkelők pedig Ágfalvánál visszaverték a város felé igyekvő köztársasági csendőrosztagot.
Ezzel az összecsapással vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi felkelés, mely során a Rongyos Gárda különítményesei a történelmi országhatáron kívülre szorították az osztrák csendőröket, és október elején Felsőőrön kikiáltották a független Lajtabánságot. Bethlen István kormánya hivatalosan ellenezte Prónayék akcióit, a gyakorlatban azonban a helyszínre küldött katonatisztek - például Gömbös Gyula - hathatós támogatást nyújtottak a felkelők számára, és a nagyhatalmak beavatkozása érdekében igyekeztek elnyújtani a nyugat-magyarországi krízist. A budapesti diplomaták számítása végül is bevált, ugyanis október elején Olaszország közvetítőnek ajánlkozott a két ország konfliktusában, és Velencében tárgyalóasztalhoz ültette a feleket.
A háromnapos konferencián a Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette magyar delegáció elérte, hogy Sopronban és a város vonzáskörzetében fekvő további 8 faluban - Ágfalva, Nagycenk, Kópháza, Sopronbánfalva, Balf, Fertőrákos, Harka, Fertőboz - népszavazáson döntsenek a hovatartozás kérdéséről. Ezért cserében a magyar kormány kötelezettséget vállalt - Olaszország felé - a felkelők lefegyverzésére és a szóban forgó területek kiürítésére, ahol 8 nappal az evakuálás után kerülhetett sor a szavazásra. Mint ismeretes, e feltételek teljesítése végül másfél hónapos késést szenvedett, ugyanis 1921 októberében IV. Károly (ur. 1916-1918) másodszor is visszatért Magyarországra, és - az ún. ,,második királypuccs" során - újabb kísérletet tett trónja visszaszerzésére.
E közjáték szerencsére nem veszélyeztette a velencei konferencián elért sikereket, így november 23-án kiadásra került a ,,játékszabályokat" lefektető - 12 pontból álló - Népszavazási Szabályzat. Ennek értelmében a hovatartozás kérdéséről azok a 20. életévüket betöltött állampolgárok szavazhattak, akik 1919. január 1-je előtt, vagy 1921. január 1-je óta az érintett területen állandó lakóhellyel rendelkeztek. A Szabályzat titkos voksolást írt elő, amit először, 1921. december 14-én Sopronban, majd két nappal később a környező 8 faluban bonyolítottak le.
A sorsdöntő népszavazás természetesen nem maradt mentes a visszaélésektől: az előkészületek során - a tiltások ellenére - mindkét fél erőteljes propagandatevékenységet folytatott, és a tisztességtelen előnyszerzés szándéka a választói jegyzékek elkészítése során is megmutatkozott. Ausztria emellett a Népszavazási Központi Bizottságból való kivonulással is igyekezett szabotálni az előkészületeket, később pedig - kedvezőtlen eredmény esetén - Sopron erőszakos megszállását is tervbe vette, ennek ellenére a három napig tartó voksolás végül rendezett körülmények között zajlott le.
Az eredményeket december 17-én, a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki: a népszavazáson 15 304 fő a Magyarországhoz, míg 8227 fő az Ausztriához való csatlakozás mellett döntött, így a Sopron környéki voksolás hazánk számára csodás győzelemmel - voltaképp az egyetlen tartós revíziós sikerrel - zárult. A diadalban kulcsszerepet játszott, hogy a város polgársága 72%-os arányban a magyar impérium mellett szavazott; ez azt jelenti, hogy a német anyanyelvű lakosság jelentős része is a maradást választotta, tehát az 1922-ben adományozott ,,civitas fidelissima" cím kétszeresen is megillette Sopront.
Sarkady Sándor: SOPRON DICSÉRETE
Sopron, te lelkünk éltető láng!
Hű őr az ősi végeken,
Erőt adó múlt, szép jelen
És ébredő jövő.
Új évezred vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd velünk a Hűség énekét!
Fenyves süvít és cseng a csermely
A lágy lankákon rőt borág
Igéri édes új borát,
A boldog áldomást.
Hiába dúl szél, és tör-ver a jég
Zengd, hittel zengd velünk a Hűség énekét!
Kőcsipkés ódon várfalakból
A lélek lángja fellobog,
És zúgják tornyos templomok
Az Úr dicséretét.
Új évezred vár, ám harcát ne féld!
Zengd, hittel zengd velünk a Hűség énekét!
Somogyvári Gyula: SOPRONI DAL
Sopron 650 éves jubileumára
Ó zúgott erre száz vihar
egy ezredéven által
és híven állt a férfikar
s a régi, büszke várfal.
Hát csüggedetlen nézd a bajt,
ha tűz, ha kard, ha jég ver,
Sopron csatáz, Sopron kitart
és győz is nagy hitével!
Apáink forró vére folyt
ez istenadta rögre,
de szolgasorba nem hajolt
s magyar maradt örökre.
Mert rendületlen volt a kard,
A bástya és a lélek,
Sopron csatáz, Sopron kitart,
és véle győz az élet!
Feléd harangoz Istenünk
a szívünk és harangunk
te adj erőt, te légy velünk,
hogy híveid maradjunk.
És kér a hűség városa,
mutasd meg szent hatalmad:
hogy fölviruljon még sora
a megtiport magyarnak!
A hűség városa - Sopron
Link
Sopron, a hűség városa
Link
A Hűség városa
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
Címkék: békeszerződésben, visszaszerzésére, életképtelensége, játékszabályokat, vonzáskörzetében, határterületeit, békekonferencia, magyarországgal, magyarországhoz, lefegyverzésére, előkészületeket, kinyilvánította, külügyminiszter, tisztességtelen, kötelezettséget, visszaélésektől, konszolidációra, különítményesei, csendőrosztagot, felfegyverezték, magyarországra, megmutatkozott, összecsapással, sopronbánfalva, magyarországot, értetlenséggel, világháborúban, felszólították, konfliktusában, szerződéskötés, miniszterelnök, veszélyeztette, népszavazáson, magyarországi, békeszerződés, kulcsszerepet, lakosság többsége, leghűségesebb város, kormány 2001-es, kortársakat –, történelem iránt, első világháborúban, antant hatalmak, szóban forgó, párizsi békekonferencia, osztrák félnek, utóbbi igencsak, kisállammá lefokozott, nagynémet egységben, jelentős eltérés, szerződéskötés pillanatában, kiürítés elodázására, HŰSÉG VÁROSA, Sopron HŰSÉG VÁROSA, Hűség Napja, HŰSÉG NAPJÁvá, Nemzeti Hadsereg, Prónay Pál, Héjjas Iván, Rongyos Gárda, Francia Kiss Mihály, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Ostenburg-Moravek Gyula, Sigray Antal, Bethlen István, Gömbös Gyula, Bánffy Miklós, Népszavazási Szabályzat, Népszavazási Központi Bizottságból, Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben, Sarkady Sándor, SOPRON DICSÉRETE, Somogyvári Gyula, SOPRONI DAL,
|
|
Offline
